11 évvel ezelőtt a világ megállt számomra. Egyik pillanatról a másikra, levegővételtől levegővételre, pillantásról a másikra. Pedig még csak véletlenül sem volt váratlan, a zsigereimben már éreztem, hogy ez lesz a vége, a tudatom készült rá, csak éppenséggel a szívem így is, úgyis sokkot kapott. Merthogy 14 évesen elveszíteni az egyik szülődet, vagy tulajdonképpen bármikor ilyen tragédiát átélni, sehogy nem lesz elviselhetőbb. 

...

Hogy miért vagyok itt, az tulajdonképpen nem is kérdés, hiszen mindenkinek szüksége van egy térre, ahol nem elég, hogy önmaga, de a tudata legjobb verziója lehet. A gondolatok csak gyűlnek és sokasodnak és ha nem sikerül időben ezeket jó helyre tenni, akkor elveszik a helyet olyan lehetőségek elől, amik később pótolhatatlannak bizonyulhatnak. 

...